vetélés
  2vetélés után
  volt valaki aki ki birta várni a 6 hónapot vetélés után?
  Missed ab utáni állapot
  spontán vetélés
  műtet nélkül befejezhető-e a missed ab
  missed abortion
  Vetélés után merre....?
  vetélés, spontán vetélés
Forum
  pelenka
  szülés
  babavárás
  vetélés
  baba betegségek
  egyéb
  alvás
  etetés
  terhesség
Állásbörze
  Babysittert keres
  Babysitterek
Terhesség
  Terhesség hétről hétre
  Terhesség történet Manó új
  Erika terhességi naplója új
Szüléstörténet
  Katica története új
  Erika szüléstörténete
  Kata szüléstörténete
  Egy névtelen szüléstörténet
  "P" szüléstörténete
  Krisztina szüléstörténete
  Robika születésének története
Fogyókúra
  Fogyókúra Cili
  Fogyókúra Bea
  Fogyókúra Eszter
  Fogyókúra Dorina
  Fogyókúra Dóra
  Fogyókúra Gréta
  Fogyókúra Lívia
Fotóalbum
  A család szeme fénye
Képeslap küldés
  születés

Hozzá szeretnék szólni!

Vissza a kérdésekhez!

missed abortion

Két hete vették el 10 hetes gyermekem,mert az uh-n kimutatták, hogy nem ver a kicsi szíve! Egyszerűen nem bírom feldolgozni,összetörtem lelkileg! A műtét után kicsit véreztem, de felváltotta barnás folyás, nem nagy mennyiség, de aggaszt! Mikor próbálkozhatunk újra? És mi lehetett a baj? Válaszát előre is köszönöm!
 

Én a héten estem át egy missed ap- on. 2 hétig megpróbáltunk mindent, ugyanis be véreztem aztán jött a barnaság, egy hétig, vasárnap teljesen véreztem hétfön orvoshoz mentem és már nem látták a babámat. Egy elhalt embrióval a hasamban mentem vérvételre és altató orvoshoz, és mondták hogy lamináriás felhelyezésel tudják aztán befejezni azt amit a természet esetleg túl sokáig vinne végbe. Kérdeztem hogy ezt így szokás csinálni? Mondták hogy azoknál a nőknél akik még nem szültek igen mert biztonságosabb a további babavállalás szempontjából. Mikor végre bejutottam azon tanakodtak hogy elég nyitott vagyok e az azonnali beavatkozáshoz, végül laminária lett a vége, féltem nagyon. A mütét utáni ébredés iszonyatos volt, 2 órán át még ki voltam ütve. Órákon át szédelegtem még, nővér kisét mindenhová. Kérdezte az egyik nővér hogy rosszúl vagyok e. A válaszomra hogy nem csak szédelgek, valaki azt mondta hogy nem csodálkozik. Valami történt a műtét alatt, csak nem mondták. Az ultrahangos vizsgálat ami eldönti hogy haza lehet e menni, szinte semmi sem volt, kb 10 mp ig tartott. Szóval a következő napokban újra vizsgálat hogy minden rendben van e. A lelkemről szerintem itt nem kell beszélni, mert itt mindenki tudja min megyek keresztül, szinte kimondhatatlan. Viszon tovább kell lépnünk, a párom nehezebben teszi túl magát. --- válasz
 

Tudom,hogy nagyon nehez,gyakorlatilag ugyanezen megyek most keresztul(7.5hetesen halt el a terhessegem).elotte volt egy masik,ami nem agyazodott be.
Teljesen megertem es aterzem a fajdalmad.
De muszaj tovabblepned.Nem fogod feladni,hogy gyereket akarsz,ahogy en sem.De ha depressziosan es lelkileg serulten csinalod,egy remalom lesz a kovetkezo terhesseged...es az eleted es a hazassagod.Rengeteg no atmegy ezen,es a tobbsegnek lesz gyereke utana.A kovetkezo terhesseget ez nem erinti.De amit tehetsz MOST,hogy meghozodd a dontest,varod a kovetkezo babat.Nyugalommal es pozitivitassal.A gondolatoknak teremto erejuk van.En biztosan tudom,hogy anya leszek egyszer,es ettol a hitemtol SEMMI nem tantorit el.

--- válasz
 

On Monday September 17, 2012, George Poteet, driving the Poteet and Main “Speed Demon” Streamliner, at the Mike Cook Shootout at the Bonneville Salt flats in Utah, set a new FIA International Category A, Group1, Class 10 redorcs in the kilometer and mile distances by averaging the following two way flying start speeds. Kilometer 707.408 KPH and mile 439.562 MPH, and the speed for the mile 439.024 Miles per hour and the kilometer at 706.540 KPH. This makes the Speed Demon the fastest piston engine wheel-driven car in history. No other piston-engine car has ever achieved this speed.XS Power is proud to sponsor the Poteet and Main Speed Demon Team!! --- válasz
 

On Monday September 17, 2012, George Poteet, driving the Poteet and Main “Speed Demon” Streamliner, at the Mike Cook Shootout at the Bonneville Salt flats in Utah, set a new FIA International Category A, Group1, Class 10 redcros in the kilometer and mile distances by averaging the following two way flying start speeds. Kilometer 707.408 KPH and mile 439.562 MPH, and the speed for the mile 439.024 Miles per hour and the kilometer at 706.540 KPH. This makes the Speed Demon the fastest piston engine wheel-driven car in history. No other piston-engine car has ever achieved this speed.XS Power is proud to sponsor the Poteet and Main Speed Demon Team!! --- válasz
 

Sziasztok! Beléptem erre az oldalra és teljesen ledöbbentem! Istenem , mennyien vagyunk! Soha SOHA nem gondoltam volna! Én is átestem ezen, elég bonyolult volt már a kezdetektől, tudom hogy itt leírhatom mert talán itt megértést kaphatok és nem csak a szokásos "fiatal vagy még, előtted az élet" stb stb meg hogy sok gyerkőcöm lehet még! De ha én Őt akartam? Rá vágytam már oly rég óta?? Ezt senki sem értheti meg aki nem esett át ezen a szörnyűségen... Június 29-én volt az esküvőnk, augusztusban mentünk nászútra, akkor döntöttünk úgy, hogy belevágunk. Elsőre nem jött össze, megjött rendes idejében, ahogyan előtte is szokott... Aztán második alkalommal nem jött meg. Nem volt teljesen rendszeres a mensim, ezért kicsit tanácstalan voltam, de nagyon bíztam benne, nagyon szerettem volna! Alig vártam már hogy tesztet csinálhassak, de elsietni sem szerettem volna, nehogy a negatív eredmény lelombozza a lelkesedésemet. Aztán végül az lett hogy 3 tesztet is csináltam és 2 negatív lett, amikor már (elvileg) 10. napja késett aznap reggel volt egy nagyon halvány másodig vonalacska, aznap mentem dokihoz is, mondtam neki, ha jól számolom, akkor ma pont 6 hetes kismama vagyok! Be is bizonyosodott, 5mm-es petezsákot látott, azt mondta szívhanghoz nem kell több mint 1-2 nap. Úr isten!! Köszönöm! Csak ezt tudtam hajtogatni! Annyira örültem neki... Nem is tudom voltam-e valaha ilyen boldog... Amúgy éreztem, a férjemnek is folyton mondogattam hogy érzem hogy van itt valaki a pocakomban. Egy hét múlva kontroll... Az orvos azt mondta most már jöjjön be az apuka is, mert ez már izgalmasabb lesz mint a múlt héten. Hát, azt nem mondanám hogy annyira izgalmas lett volna, ugyanis az orvos nem látott semmit, vagyis azt mondta kissebbnek látja a petezsákot, és hát a 7. héten már azért nőnie is kellett volna, szívhangnak is, és semmi. Arra sem emlékszem hogyan mentünk haza, én végig sírtam. A doki felvázolta a lehetőségeket, hogy egy hetet várunk, és ha nem történik semmi akkor közbe kell hogy avatkozzon. Pénteken vérvétel, hcg szint mérés... Hívtam az eredménnyel, azt mondta ez eléggé magas, Hétfőn ismételjük meg. Életem leghosszabb és legszörnyűbb hétvégéje volt... Minden nap sírtam, nagyon rossz volt ez a 4 nap teljes bizonytalanságban. Nem tudtam, hogy most él-e a pocakomban ez a drága kicsi kincs, vagy sem, napokig örlődtem, hogy mi lesz, imádkoztam hogy minden rendben legyen. Csütörtök ujra UH, a doki fellelkesedve mondta, itt mégis csak lakik valaki. Az 5mm-es petezsákból 6,8mm lett, benne 3mm-es szikhólyag, szívmozgás sejthető. Akkor aztán már végképp nem tudtam hogy mi történik, újra boldogság töltötte be a napjainkat... Másnap ugye a vérvétel ismétlése, a hcg nem változott, gyanús... Még nekem is, mert ebben az egy hétben rengeteget olvastam erről, és nem tetszett az eredmény... Mindegy, dokinak sem tetszett... 8. héten a magzatnak nagyobbnak kéne lennie, és szívhangnak is kellene lennie... Hétfő újra vérvétel. Az eredmény szintén nem változott... Akkor már éreztem hogy valami nincs rendben... Vasárnap elkezdtem vérezgetni este, egy-két csepp volt mindössze, úgy gondoltam belefér, de a rossz érzés nem hagyott nyugodni... Szóval hétfő vérvétel, egész nap barnázgattam... Délutánra görcsölést éreztem... fél órán át tartottam a kezemben a telefonomat hogy hívjam-e a dokit, mit csináljak?? Tudtam, éreztem, hogy be kell mennem a kórházba! Az volt bennem, hogy nem szeretnék itthon, éjszaka rosszul lenni. Hívtam, mondta menjek be a kórházba és nézessem meg UHval, hivatkozzak rá. Úgy is tettem, megnézték UH-n, kérdezték mennyi idős, mondtam ez a 9. hét... Hmmm... csak ennyi mondtak... És rá néhány percre pedig hogy valóban nincs szívhang, egyértelmű hogy ez egy elhalt terhesség, és ha szerencsénk van akkor a természet elrendezi... Hát szólni sem tudtam, csak sírtam... Végig sírtam, miközben felvettek az osztályra, felvették az adataimat, ami mellesleg tovább tartott mint a vizsgálat... egy 8 ágyas szobába kerültem, egyedül... Nehezen, de elaludtam olyan éjjel 1 óra körül, 2kor iszonyú erős görcsökre ébredtem, nagynehézkesen kibotorkáltam a mosdóba, és a saját szememmel láttam, ahogyan kipottyant belőlem az a kicsi életke :'( Reszkettem, most mit tegyek? Szóltam a nővérnek, azt mondta meg kell várni a reggelt... Természetesen fájdalomcsillapítót sem kaphattam... Reggel UH, Semmit sem láttak, teljesen kiürültem... Mondták délelőtt befejezik a terhességet és este haza is mehetek... Aztán jött az én orvosom, pont aznap volt ügyeletes... Jött, mondta úgy látta nem történt semmi változás, felhelyezték a lamináriát... Borzalmas érzés volt, ugyan nem tartott sokáig, de nagyon hosszúnak tűnt, végig sírtam a fájdalomtól! Kérdeztem utána, ezt miért kellett? Kiderült, a délelötti UH papírt nem rakták a papírjaim közé, igy az orvosom abban a tudatban volt hogy a baba még bent van a pocakomban.. Aztán a nővér kérdezte tőlem hogy most akkor mi is történt valójában, mondta megy utána néz, aztán jött az orvosom hogy este befejezik és akkor reggel haza mehetek... Fél2kor végezték el a lamináriát, fél5kor pedig befejezték. Estére megint egyedül lettem a nagy szobában, EGYEDÜL... a babám nélkül.. Aludni sem tudtam, olyan hiányérzetem volt. A kórházban igazából nagyon még fel sem tudtam fogni... Kedden lesz 3 hete ennek az egésznek.. Egy hétig végig sírtam, emberek közé sem bírtam menni... Most már egy hete dolgozom, és úgy érzem egyre rosszabb, egyre mélyebbre süllyedek.. Próbálom tartani magam, és pozitívan hozzá állni a dologhoz, de egyszerűen csak rámtör, és elkezdek sírni, hogy abba se tudom hagyni :'( Nemtudom mennyi időre van szükségem, és azt sem tudom hogy mikor szeretnék újra babát... Igazából az egyik percben arra gondolok, hogy még nagyon fáj ez a dolog, és sokat sírok, de sokat enyhítene a fájdalmamon ha hamar jönne az új kisbaba, a másik percben pedig arra gondolok hogy nem kéne-e várni még?! Szóval most teljesen a ha jön jön, ha nem akkor nem állapot áll fent... Mindenki bíztat, de ezt senki sem érti aki nem élte át!! De én nem is kívánom senkinek... Ekkora fájdalmat én még nem hordoztam a vállamon, és ez az a fájdalom, amit senki sem tud segíteni cipelni, nekem kell végig cipelni, és várni amíg könnyebbül és egyszer csak tényleg csak egy emlék lesz, amit már nem a vállamon hanem a szívemben őrzök tovább!
Juju8914 --- válasz
 

sziasztok!Nekem is volt már egy missed abortion a 9héten kellett elvetetni.Semmi tünetem nem volt aztán ultrahangon derült ki,h nem dobog a pici szívecskéje borzasztó volt hallani.fel sem fogtam amit hallottam!a dokim már várt tudta az eredményt fogta a kezem és vigasztalt.Mentem laborba vártunk még egy napot!de sajnos nem volt életjelenség.Másnap reggel vákum segítségével el vették a babát!Szörnyű volt a páromat is megviselte.Az elfekvőben volt egy lány aki épp a babáját vetette el ez volt már neki a hatodik abortusza mert nem szeretett volna több gyereket.Egy volt neki gondolhatjátok mit érezhettem!Én erre vártam már rég egy babaára ő meg szívfájdalom nélkül sorra veteti el a babákat.lelkileg megviselt nagyon.A dokim azt mondta egy vagy két vérzést várjunk és utánna lehet probálkozni.szedtem a terhes vitamint és mire vártuk a második vérzést teherbe is estem elég hamar.És már a 8hónap vagyunk a kicsi fiammal.Biztatalak arra benneteket tudom könnyű ezt mondani hisz én is át estem rajta.De nem szabad fel adni és probálkozni kell mert ha sikerül és a végén a karodban tarthatod a kicsi emberkét elfelejted azt amit átéltél!és nem szabad olyanokra hallgatni akik nem estek át ilyen szörnyű dolgon.Én csak meghallgattam őket de nem tudják ugysem felfogni ami velem megtörtént.kitartás és fel a fejjel hinni kell benne és sikerülni fog!sok sikert és kitartást nektek! --- válasz
 

Sziasztok, Nekem tegnap volt a műtétem mert elveszítettem azt akit a világon a legjobban vártam, DE az elkeseredés mellett próbálom másképp feldolgozni és nem sírni mert azzal magunknak sem teszünk jót, nem szabad bezárkózni, mert depresszióhoz vezet és abból kijönni nagyon nehéz lehet. Tanácsolom Nektek, hogy gondoljatok arra, hogy milyen beteg lett volna a csöppség és ez neki nagy probléma lett volna egész életében. Illetve jön a nyaracska, lehetnek életcélok, szóval próbáljátok meg egy picit elterelni a figyelmeteket és arra gondolni, hogy a következő egy igazi "fasza" gyerek lesz :) Mi 11 éve vagyunk házasok és 7 éve próbálkoztunk! hatalmas boldogsággal indult nekem is de sajnos nem úgy végződött, szóval fel a fejjel! ügyesek vagytok ;) --- válasz
 

Sziasztok,
eddig csal olvasgattam a forumkat, de most mar hozzaszolok, mert nagyon szeretnem megosztani valakivel, aki szinten ilyen helyzetben van. 31 eves vagyok, 8 eve hazas, 2011. augusztus ota probalkozunk: 1. alkalommal 7 honapba telt, mire teherbe estem, az elso ultrahangon a 6. heten volt szivhang, de a 12. hetben mar nem, mert a magzat allitolag mar a 8. hetben elhalt. Megtorntent a kaparas.. 2012. augusztusatol ujra probalkzotunk es 5 honapba telt, mire megint teherbe estem. Nagyon boldog voltam, de mar sokkal ovatosabb, mindent probaltam tokeletesen csinalni, nem megterhelni magam, egeszsegesen taplalkozni es sokat setalni. Jan. 16-an volt az utolso menstruaiom elso napja es kb. jan. 30-an eshettem teherbe. Marcius 7-en (tegnap) voltam az ultrahnagon, ahol kiderult, hogy nincs szivhang. A doki a biztonsag kedveert megcsinaltat velem egy ujabb beta hcg tesztet es jovo heten egy ujabb ultrahangot, de nem vagyok bizakodo. --- válasz
 

sziasztok ma én is nyolchetesen igy jártam hogy a pici nem életképes szerintem még nem vagyok anyi idös szerintetek nem lehet kaparás elöt kérni még egy uht --- válasz
 

Kedves XY!
Nem írtad le a neved, azért írom így nehari.
Ne add föl, tudom könnyű mondani! Hidd el én minden nap sírok mikor a párom elmegy dolgozni,mert előtte nem akarok, mert mikor a második vetélésem volt a babánk 5 hónapos volt akkor 1,5 hónapig depis voltam és kérte ne legyek olyan, mint akkor, ne készítsem ki magam. Anno ha megláttam egy kismamát sírtam, mérges voltam, haragudtam mindenre. Tudod én 29 éves létemre megértem 4 nagy nőgyógyászati műtétet, rengeteget csalódtam az orvosokba, mert volt, ahol leletnek néztek, de nem adom föl. Nekem ez a két év nagyon durva volt, kapom a sorstól a pofonokat, ezzel ugye 3 vetélés,az édesapám meghalt, szóval tudom milyen az mikor azt kérdezed magadtól miért pont velünk történik ez? Nekem még ezek is szoktak lenni:Miért pont én? Mit csináltam rosszul? Lehet nem lesz babám? Mit kell még elszenvedjek, vagy mennyit? Mikor jön vmi jó az életembe?
Azért meg ne gyűlöld magad, amiért vissza akarod kapni a régi éned, ez a mostani csalódásod miatt van. Én is szivem szerint visszapörgetném az időt. A pároddal meg légy együtt, próbáljátok meg, csak most kis időt hagyj magadnak. Erősödj! Most mikor volt a missed ab-om egy kismama 22 hetes iker lányait szülte meg, sajnos meghaltak neki, és ő sem adja föl, fél év múlva próbálkozik.
Tudod mivel jönnek nekem most, ami kiakaszt?: lehet neked nem ettől a párodtól lesz gyermeked, béranyaságon gondolkoztál? és a fő kérdés: FOLYTATOD? Na ezekből már kicsit elegem van!
Tudod én sokáig viaskodtam magamba, lelkiismeret furdalásom volt, amiért a páromnak mellettem ezeket végig kell járnia, volt mikor azon voltam, hogy szakítok vele, hogy ne szenvedjen mellettem ennyit. Amúgy most én legalábbis csalódott vagyok, fáj belül nagyon, mert imátkoztam minden este, kértem, és mégse kaptam meg, de folytatom. Kis félsz van bennem azért, mi lesz a következő beültetésnél, találok-e normális dokit.
Ha egy tanácsot megfogadsz, ne add föl, most szar tudom, mindenkinek, aki ezen átment. Az, aki egyszer átmegy ezen, az tud "minket" megérteni,legalábbis én ezt tapasztaltam meg.
Reménykedjünk!!!!!!!!!
üdv:
Anita --- válasz
 

Azt hiszem, a mi kálváriánk ugyanannyira szokványosan egyedi, mint a tiétek,s ahogy itt olvasgattam, az csengett le bennem, hogy igen, mások is túlélték, nekem is sikerül...
2 éve próbálkoztunk már, mindketten rendben voltunk nagyjából. Szeptember végén nem jött meg a mensesem, 1 héttel később teszt, újabb egy hét, és orvos is igazolta: gyermeket várok! Hihetetlen volt a boldogságunk, ugyanakkor innentől a vesszőfutásunk is elkezdődött, mert vérezgetni kezdtem. Gondos orvosi hozzáállás, Utrogestán, Rutascorbin, sok pihenés... Minden hiába. A 9. héten - 3 hét bizonytalanság után - az orvos kimondta az ítéletet.
A petezsák ép volt, a szikhólyag azonban "elakadt" a fejlődésben. Vevérzéseket látott a petezsák körül, ezért mihamarabbi műtétet javasolt.
Első baba lévén először egy tágító pálcikát tettek fel a méhszájhoz. Egy pillanatig fájt a felhelyezés, az elkövetkező 3 órában kissé kellemetlen volt, de nem volt vészes. Aztán jött a műtő, pillanatok alatt elaludtam, akkor még abban a tudatban, hogy délután mehetek is haza.
Aztán fél órával később, ébredéskor azt mondták, csak másnap mehetek haza, mert a műtét alatt (elvileg vákumos műtét volt) nagyon erősen véreztem, ugyanezen okból egy gézcsíkot helyeztek fel, amit másnap vesznek majd ki.
Vérezgettem, fájogattam, de nem elviselhetetlenül. Kaptam 3 pici és 4 nagy infúziót, 3 szurit, közben hallgattam a szülészetről áthallatszó babák sírását...Reggel közölték, ne egyek, ne igyak, irány a műtő, kiveszik a gézcsíkot, de ha erősen vérzek, azonnal altatnak. Bepánikoltam, de a doki végtelenül rendes volt.Szerencsére minimális volt a vérzés, haza is jöhettem. Aznap délután, és másnap egyáltalán nem véreztem, este azonban görcsölgetni kezdtem, reggelre elkezdtem vérezni. A mennyiség nem sok, viszont élénkpiros, friss a vér. Most várok, és pörögnek a fejemben mindenfélék.
Pl. az, hogy én ezt nem tudom még egyszer végigcsinálni. Meg az, hogy miért pont velünk történt ez meg?! És olyan is eszembe jut, hogy vissza akarom kapni a boldog kiegyensúlyozottságom, még ha gyermektelenül is, és gyűlölöm magam ezért a gondolatért... Fogalmam sincs, hogy ha felgyógyulok, és az áldott jó férjem közeledik majd hozzám, lesz-e bátorságom együtt lenni vele, kockáztatni egy terhességet... --- válasz
 

Sziasztok!
Nekem most nov. 5.én volt a missed ab-om. Olyan rossz maga ez a szó, de a másik sem szép, hogy kaparás. Én szombaton mentem be a kórházba, hogy barnás folyásom van, hétfő reggelig teljesen kiborultam, hétfőn reggel a doki meguh-zott és mondta döntsem el ma vagy holnap kaparás. Szóhoz se jutottam, mondtam a dokinak, hogy ittam egy joghurtot meg a gyógyszereimet bevettem, amik a tapadást elősegítik (mivel én beültetéssel lehetek terhes és ez már a harmadik volt). Kedd reggel lett volna a műtét, de hétfőn délután 18:15-kor, mintha pisiltem volna úgy elkezdtem vérezni, 18:45-től 20:00-ig feküdtem az ágyon és véreztem. Várt az éjszakás doki, mert délután ittam rostosat és ettem pár ropit, mert már nagyon éhes voltam, senki nem mondta nem ehetek, az aneszteziológus is hétfő éjszakától mondta, hogy ne egyek. Az éjszakás orvos letolt miért ettem mikor másnap reggel műtét. Szóval nem volt kellemes érzés.
Még vérzek én is, az orvosok semmi tanáccsal nem láttak el, mehet haza ennyi. De mivel már volt 2 vetélésem sajnos, tudom, hogy vérezgetni fogok, hasgörcseim is vannak, sokkal erősebb, mint a menstruációs görcs.
Egy akasztott ki nagyon, hallottam, hogy pár éve egy 16 éves lány megölte az egészséges babáját (kidobta az emésztőbe), nem kapott érte semmit, most meg pár évre rá megszülte a második babáját,de ezt már megtartotta. Szóval én csak ezt nem értem, hogy az ilyeneknek megadatik a lehetőség, azok, akik szeretnének babát, mert már nagyon szeretnének, nem jön össze függetlenül attól, hogy természetes vagy mesterséges úton.
Szóval ez kicsit igazságtalan.
De mindenkinek kitartást, jobbulást kívánok,aki elvesztette a babáját, reméljük tényleg, hogy a következő sikerülni fog!!!!!!!!!
üdv.
Anita --- válasz
 

Sziasztok!
Én 25 éves vagyok. Mi a 3. házassági évfordulónk napján tudtuk meg, hogy a 8 hetes babánknak nincs szivhangja. Azt hittem lefordulok a vizsgáló asztalról. Ilyen tüneteim voltak: enyhe alhasi fájás és barnás színű folyás. Megéreztem, hogy ez rosszat jelent, és elmentem nőgyógyászhoz. Ez volt a 3. évfordulónk napján. Ezután hivtam a saját dokimat, aki másik városban lakik, ő azt mondta, hogy másnap reggel azonnal keressem fel. Másnap ő is megvizsgált, azt mondta hogy a babának valóban nincs szivhangja. A vizsgálat után már haza se kellett mennem, azonnal felvettek. Még aznap 13:00 óra előtt lamináriát kaptam, nekem nagyon fájdalmas volt. Ezután 2- 2,5 óra fekvés. A szobatársaimmal este kezdtünk beszélgetni, hogy ki milyen műtétre jött. 3 olyan lánnyal voltam egy szobában, akik abortusz miatt feküdtek be, csak én gyászoltam a halott gyermekemet :'(:'(:'(:'(:'( Olyan síró görcsöt kaptam, hogy hosszú percekig zokogtam, nem bírtam egy helységben lenni velük. Mire "lenyugodva" visszamentem a szobába, már mindegyik aludt. A műtét napján kisírt szemekkel ébredtem. Reggel fél 9 körül mentem be a műtőbe, a beavatkozást altatásban végezték. Dél körül viszont Ergam cseppet kaptam, mert nagyon véreztem, és a vérzés miatt csak szombat reggel engedtek haza. Àprilis 20-ra voltam kiírva. Most is a szívem szakad meg, sokszor önkéntelenül a hasamat megsimogatom.. Amikor 6 hetesen először vizsgált meg a doki UH-al, minden rendben volt. 5,5 mm volt a baba, petezsák rendben, a szívhangját is hallottam. Most meg a nagy üresség, a hiány érzet, folytogat a sírás, nem növekszik bennem, nem táplálhatom... :'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(
De mégis hálás vagyok, mert a párom támogat, mellettem van, pedig tudom hogy neki is nagyon fájdalmas.. Hálás vagyok az orvosomért is,aki befejezte a terhességem, hogy a halott baba miatt nekem nem lett bajom. És tudom, hogy a picim már jó helyen van, Istennél.
Lelkileg viszont nagyon fáj:'(:'(:'(:'(:'(:'( Pénteken volt a műtétem, ma vasárnap van.
ŐSZINTÉN SZIVBŐL KÍVÀNOM NEKTEK ÉS MAGAMNAK IS, HOGY A JÓ ISTEN GYÓGYÍTSA BE A LELKI FÁJDALMUNKAT, ÉS KÖVETKEZŐLEG NE LEGYEN SEMMILYEN PROBLÉMA HANEM EGÉSZSÉGES BABÀT HOZZUNK A VILÁGRA!
Szeretettel: VSM --- válasz
 

Sziasztok!
Én 25 éves vagyok. Mi a 3. házassági évfordulónk napján tudtuk meg, hogy a 8 hetes babánknak nincs szivhangja. Azt hittem lefordulok a vizsgáló asztalról. Ilyen tüneteim voltak: enyhe alhasi fájás és barnás színű folyás. Megéreztem, hogy ez rosszat jelent, és elmentem nőgyógyászhoz. Ez volt a 3. évfordulónk napján. Ezután hivtam a saját dokimat, aki másik városban lakik, ő azt mondta, hogy másnap reggel azonnal keressem fel. Másnap ő is megvizsgált, azt mondta hogy a babának valóban nincs szivhangja. A vizsgálat után már haza se kellett mennem, azonnal felvettek. Még aznap 13:00 óra előtt lamináriát kaptam, nekem nagyon fájdalmas volt. Ezután 2- 2,5 óra fekvés. A szobatársaimmal este kezdtünk beszélgetni, hogy ki milyen műtétre jött. 3 olyan lánnyal voltam egy szobában, akik abortusz miatt feküdtek be, csak én gyászoltam a halott gyermekemet :'(:'(:'(:'(:'( Olyan síró görcsöt kaptam, hogy hosszú percekig zokogtam, nem bírtam egy helységben lenni velük. Mire "lenyugodva" visszamentem a szobába, már mindegyik aludt. A műtét napján kisírt szemekkel ébredtem. Reggel fél 9 körül mentem be a műtőbe, a beavatkozást altatásban végezték. Dél körül viszont Ergam cseppet kaptam, mert nagyon véreztem, és a vérzés miatt csak szombat reggel engedtek haza. Àprilis 20-ra voltam kiírva. Most is a szívem szakad meg, sokszor önkéntelenül a hasamat megsimogatom.. Amikor 6 hetesen először vizsgált meg a doki UH-al, minden rendben volt. 5,5 mm volt a baba, petezsák rendben, a szívhangját is hallottam. Most meg a nagy üresség, a hiány érzet, folytogat a sírás, nem növekszik bennem, nem táplálhatom... :'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(
De mégis hálás vagyok, mert a párom támogat, mellettem van, pedig tudom hogy neki is nagyon fájdalmas.. Hálás vagyok az orvosomért is,aki befejezte a terhességem, hogy a halott baba miatt nekem nem lett bajom. És tudom, hogy a picim már jó helyen van, Istennél.
Lelkileg viszont nagyon fáj:'(:'(:'(:'(:'(:'( Pénteken volt a műtétem, ma vasárnap van.
ŐSZINTÉN SZIVBŐL KÍVÀNOM NEKTEK ÉS MAGAMNAK IS, HOGY A JÓ ISTEN GYÓGYÍTSA BE A LELKI FÁJDALMUNKAT, ÉS KÖVETKEZŐLEG NE LEGYEN SEMMILYEN PROBLÉMA HANEM EGÉSZSÉGES BABÀT HOZZUNK A VILÁGRA!
Szeretettel: VSM --- válasz
 

Sziasztok!
Én 25 éves vagyok. Mi a 3. házassági évfordulónk napján tudtuk meg, hogy a 8 hetes babánknak nincs szivhangja. Azt hittem lefordulok a vizsgáló asztalról. Ilyen tüneteim voltak: enyhe alhasi fájás és barnás színű folyás. Megéreztem, hogy ez rosszat jelent, és elmentem nőgyógyászhoz. Ez volt a 3. évfordulónk napján. Ezután hivtam a saját dokimat, aki másik városban lakik, ő azt mondta, hogy másnap reggel azonnal keressem fel. Másnap ő is megvizsgált, azt mondta hogy a babának valóban nincs szivhangja. A vizsgálat után már haza se kellett mennem, azonnal felvettek. Még aznap 13:00 óra előtt lamináriát kaptam, nekem nagyon fájdalmas volt. Ezután 2- 2,5 óra fekvés. A szobatársaimmal este kezdtünk beszélgetni, hogy ki milyen műtétre jött. 3 olyan lánnyal voltam egy szobában, akik abortusz miatt feküdtek be, csak én gyászoltam a halott gyermekemet :'(:'(:'(:'(:'( Olyan síró görcsöt kaptam, hogy hosszú percekig zokogtam, nem bírtam egy helységben lenni velük. Mire "lenyugodva" visszamentem a szobába, már mindegyik aludt. A műtét napján kisírt szemekkel ébredtem. Reggel fél 9 körül mentem be a műtőbe, a beavatkozást altatásban végezték. Dél körül viszont Ergam cseppet kaptam, mert nagyon véreztem, és a vérzés miatt csak szombat reggel engedtek haza. Àprilis 20-ra voltam kiírva. Most is a szívem szakad meg, sokszor önkéntelenül a hasamat megsimogatom.. Amikor 6 hetesen először vizsgált meg a doki UH-al, minden rendben volt. 5,5 mm volt a baba, petezsák rendben, a szívhangját is hallottam. Most meg a nagy üresség, a hiány érzet, folytogat a sírás, nem növekszik bennem, nem táplálhatom... :'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(
De mégis hálás vagyok, mert a párom támogat, mellettem van, pedig tudom hogy neki is nagyon fájdalmas.. Hálás vagyok az orvosomért is,aki befejezte a terhességem, hogy a halott baba miatt nekem nem lett bajom. És tudom, hogy a picim már jó helyen van, Istennél.
Lelkileg viszont nagyon fáj:'(:'(:'(:'(:'(:'( Pénteken volt a műtétem, ma vasárnap van.
ŐSZINTÉN SZIVBŐL KÍVÀNOM NEKTEK ÉS MAGAMNAK IS, HOGY A JÓ ISTEN GYÓGYÍTSA BE A LELKI FÁJDALMUNKAT, ÉS KÖVETKEZŐLEG NE LEGYEN SEMMILYEN PROBLÉMA HANEM EGÉSZSÉGES BABÀT HOZZUNK A VILÁGRA!
Szeretettel: VSM --- válasz
 

Sziasztok!
Én 25 éves vagyok. Mi a 3. házassági évfordulónk napján tudtuk meg, hogy a 8 hetes babánknak nincs szivhangja. Azt hittem lefordulok a vizsgáló asztalról. Ilyen tüneteim voltak: enyhe alhasi fájás és barnás színű folyás. Megéreztem, hogy ez rosszat jelent, és elmentem nőgyógyászhoz. Ez volt a 3. évfordulónk napján. Ezután hivtam a saját dokimat, aki másik városban lakik, ő azt mondta, hogy másnap reggel azonnal keressem fel. Másnap ő is megvizsgált, azt mondta hogy a babának valóban nincs szivhangja. A vizsgálat után már haza se kellett mennem, azonnal felvettek. Még aznap 13:00 óra előtt lamináriát kaptam, nekem nagyon fájdalmas volt. Ezután 2- 2,5 óra fekvés. A szobatársaimmal este kezdtünk beszélgetni, hogy ki milyen műtétre jött. 3 olyan lánnyal voltam egy szobában, akik abortusz miatt feküdtek be, csak én gyászoltam a halott gyermekemet :'(:'(:'(:'(:'( Olyan síró görcsöt kaptam, hogy hosszú percekig zokogtam, nem bírtam egy helységben lenni velük. Mire "lenyugodva" visszamentem a szobába, már mindegyik aludt. A műtét napján kisírt szemekkel ébredtem. Reggel fél 9 körül mentem be a műtőbe, a beavatkozást altatásban végezték. Dél körül viszont Ergam cseppet kaptam, mert nagyon véreztem, és a vérzés miatt csak szombat reggel engedtek haza. Àprilis 20-ra voltam kiírva. Most is a szívem szakad meg, sokszor önkéntelenül a hasamat megsimogatom.. Amikor 6 hetesen először vizsgált meg a doki UH-al, minden rendben volt. 5,5 mm volt a baba, petezsák rendben, a szívhangját is hallottam. Most meg a nagy üresség, a hiány érzet, folytogat a sírás, nem növekszik bennem, nem táplálhatom... :'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(
De mégis hálás vagyok, mert a párom támogat, mellettem van, pedig tudom hogy neki is nagyon fájdalmas.. Hálás vagyok az orvosomért is,aki befejezte a terhességem, hogy a halott baba miatt nekem nem lett bajom. És tudom, hogy a picim már jó helyen van, Istennél.
Lelkileg viszont nagyon fáj:'(:'(:'(:'(:'(:'( Pénteken volt a műtétem, ma vasárnap van.
ŐSZINTÉN SZIVBŐL KÍVÀNOM NEKTEK ÉS MAGAMNAK IS, HOGY A JÓ ISTEN GYÓGYÍTSA BE A LELKI FÁJDALMUNKAT, ÉS KÖVETKEZŐLEG NE LEGYEN SEMMILYEN PROBLÉMA HANEM EGÉSZSÉGES BABÀT HOZZUNK A VILÁGRA!
Szeretettel: VSM --- válasz
 

Sziasztok!
Én 25 éves vagyok. Mi a 3. házassági évfordulónk napján tudtuk meg, hogy a 8 hetes babánknak nincs szivhangja. Azt hittem lefordulok a vizsgáló asztalról. Ilyen tüneteim voltak: enyhe alhasi fájás és barnás színű folyás. Megéreztem, hogy ez rosszat jelent, és elmentem nőgyógyászhoz. Ez volt a 3. évfordulónk napján. Ezután hivtam a saját dokimat, aki másik városban lakik, ő azt mondta, hogy másnap reggel azonnal keressem fel. Másnap ő is megvizsgált, azt mondta hogy a babának valóban nincs szivhangja. A vizsgálat után már haza se kellett mennem, azonnal felvettek. Még aznap 13:00 óra előtt lamináriát kaptam, nekem nagyon fájdalmas volt. Ezután 2- 2,5 óra fekvés. A szobatársaimmal este kezdtünk beszélgetni, hogy ki milyen műtétre jött. 3 olyan lánnyal voltam egy szobában, akik abortusz miatt feküdtek be, csak én gyászoltam a halott gyermekemet :'(:'(:'(:'(:'( Olyan síró görcsöt kaptam, hogy hosszú percekig zokogtam, nem bírtam egy helységben lenni velük. Mire "lenyugodva" visszamentem a szobába, már mindegyik aludt. A műtét napján kisírt szemekkel ébredtem. Reggel fél 9 körül mentem be a műtőbe, a beavatkozást altatásban végezték. Dél körül viszont Ergam cseppet kaptam, mert nagyon véreztem, és a vérzés miatt csak szombat reggel engedtek haza. Àprilis 20-ra voltam kiírva. Most is a szívem szakad meg, sokszor önkéntelenül a hasamat megsimogatom.. Amikor 6 hetesen először vizsgált meg a doki UH-al, minden rendben volt. 5,5 mm volt a baba, petezsák rendben, a szívhangját is hallottam. Most meg a nagy üresség, a hiány érzet, folytogat a sírás, nem növekszik bennem, nem táplálhatom... :'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(
De mégis hálás vagyok, mert a párom támogat, mellettem van, pedig tudom hogy neki is nagyon fájdalmas.. Hálás vagyok az orvosomért is,aki befejezte a terhességem, hogy a halott baba miatt nekem nem lett bajom. És tudom, hogy a picim már jó helyen van, Istennél.
Lelkileg viszont nagyon fáj:'(:'(:'(:'(:'(:'( Pénteken volt a műtétem, ma vasárnap van.
ŐSZINTÉN SZIVBŐL KÍVÀNOM NEKTEK ÉS MAGAMNAK IS, HOGY A JÓ ISTEN GYÓGYÍTSA BE A LELKI FÁJDALMUNKAT, ÉS KÖVETKEZŐLEG NE LEGYEN SEMMILYEN PROBLÉMA HANEM EGÉSZSÉGES BABÀT HOZZUNK A VILÁGRA!
Szeretettel: VSM --- válasz
 

Sziasztok!
Én 25 éves vagyok. Mi a 3. házassági évfordulónk napján tudtuk meg, hogy a 8 hetes babánknak nincs szivhangja. Azt hittem lefordulok a vizsgáló asztalról. Ilyen tüneteim voltak: enyhe alhasi fájás és barnás színű folyás. Megéreztem, hogy ez rosszat jelent, és elmentem nőgyógyászhoz. Ez volt a 3. évfordulónk napján. Ezután hivtam a saját dokimat, aki másik városban lakik, ő azt mondta, hogy másnap reggel azonnal keressem fel. Másnap ő is megvizsgált, azt mondta hogy a babának valóban nincs szivhangja. A vizsgálat után már haza se kellett mennem, azonnal felvettek. Még aznap 13:00 óra előtt lamináriát kaptam, nekem nagyon fájdalmas volt. Ezután 2- 2,5 óra fekvés. A szobatársaimmal este kezdtünk beszélgetni, hogy ki milyen műtétre jött. 3 olyan lánnyal voltam egy szobában, akik abortusz miatt feküdtek be, csak én gyászoltam a halott gyermekemet :'(:'(:'(:'(:'( Olyan síró görcsöt kaptam, hogy hosszú percekig zokogtam, nem bírtam egy helységben lenni velük. Mire "lenyugodva" visszamentem a szobába, már mindegyik aludt. A műtét napján kisírt szemekkel ébredtem. Reggel fél 9 körül mentem be a műtőbe, a beavatkozást altatásban végezték. Dél körül viszont Ergam cseppet kaptam, mert nagyon véreztem, és a vérzés miatt csak szombat reggel engedtek haza. Àprilis 20-ra voltam kiírva. Most is a szívem szakad meg, sokszor önkéntelenül a hasamat megsimogatom.. Amikor 6 hetesen először vizsgált meg a doki UH-al, minden rendben volt. 5,5 mm volt a baba, petezsák rendben, a szívhangját is hallottam. Most meg a nagy üresség, a hiány érzet, folytogat a sírás, nem növekszik bennem, nem táplálhatom... :'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(
De mégis hálás vagyok, mert a párom támogat, mellettem van, pedig tudom hogy neki is nagyon fájdalmas.. Hálás vagyok az orvosomért is,aki befejezte a terhességem, hogy a halott baba miatt nekem nem lett bajom. És tudom, hogy a picim már jó helyen van, Istennél.
Lelkileg viszont nagyon fáj:'(:'(:'(:'(:'(:'( Pénteken volt a műtétem, ma vasárnap van.
ŐSZINTÉN SZIVBŐL KÍVÀNOM NEKTEK ÉS MAGAMNAK IS, HOGY A JÓ ISTEN GYÓGYÍTSA BE A LELKI FÁJDALMUNKAT, ÉS KÖVETKEZŐLEG NE LEGYEN SEMMILYEN PROBLÉMA HANEM EGÉSZSÉGES BABÀT HOZZUNK A VILÁGRA!
Szeretettel: VSM --- válasz
 

Sziasztok!
Sajnos én is át estem ezen a szörnyű dolgon. A 8 hetes picimnek nem volt szívhangja. Nagyon megviselt a dolog főleg, hogy első baba lett volna. A doktor 3 hónap pihenőt rendelt. 3 hónapra rá spontán terhes lettem, pedig úgy tudtuk, hogy hogy gyógyszer nélkül nincs peteérésem (PCO miatt). Most 6 hetes, és nagyon félek, hogy a 8 hetes UH-on mi lesz. Ilyen kevés idő elteltével nem tudom, hogy bírkóznék meg még egy hasonló tragédiával. --- válasz
 

Szia!
Szomorú vagyok,hogy te is ebbe a helyzetbe kerültél.Mindenki úgy gondolja"miért pont velem történt", de ha megnézed ezt az oldalt és a több ezer hozzászólást látni fogod,hogy milyen sokan vagyunk itt-persze ez nem enyhíti a fájdalmadat.Ezen most át kell menned,meg kell gyászolnod a babádat,hogy utána jobb legyen.Tapasztalatból mondom,hogy először rossz lesz aztán még rosszabb, aztán kicsit jobb, de ez sok idő.Általában ha a terhesség elején történik ilyesmi akkor genetikai rendellenesség az ok, persze ez nem törvényszerű.
Semmit nem csináltál rosszul, nem a te hibád a baba nem volt egészséges!!!és ilyenkor a szervezet szelektál.
Most nem tudsz mást csinálni csak próbálod túlélni a napokat,kibőgöd magad olyan sokszor ahányszor csak lehet és beszélsz róla minnél többet,mert ez jót tesz!Nem küldött el a dokid egy kivizsgálásra?Jó lenne!
Írj,ha szükségéd érzed!
Puszi4bea --- válasz
 
 

Következő 20



 
Hírlevél
  Feliratkozás a hírlevélre
 
Forum
  Babát szeretnénk!
  kisbabát szeretnénk!
  főállású anya
  étel bevezetés 4 hónapos kortól
  Vesetagulat
  Evés problámák
  baba-úszás
  Dolgozni szeretnék,de van egy "hibám":szültem egy gyermeket.
  Táplálóbb tejcsi
  Mikor mit szabad adni a babának
  2vetélés után
  volt valaki aki ki birta várni a 6 hónapot vetélés után?
  Missed ab utáni állapot
  "kártyaszív" alakú méh és szülés...?
  asperger szindroma
 
Könyvajánló
 
   
Képeslap
 
Szavazás
  Ön szerint kellően előzékenyek az emberek a kismamákkal?
  Egyáltalán nem, szinte mindenki keresztülgázol rajtuk.
  Csak nagyon ritkán figyelnek rájuk
  Szinte mindenki a tenyerén hordozza őket.
Fotóalbum
 
   
Linkek
  Farsang
  Anita Kismama szaküzlet
  Gyerekabc
  Családi pótlék
  GYES
  Anyák napja
  Terhesség
  Farsangi jelmezek
  dajka állás
 
Partnereink